Az időjárás több mint kegyetlen volt. Leszálltunk a vonatról, és bepakoltunk a kenukba, a vészjósló szürke ég alatt. Az első három kilométeren még nem esett. De aztán... Több mint 13 hosszú kilóméteren keresztül úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Eláztak a cuccaink, a táskák, a sátrak, a hálózsákok, minden. Még én magam is :P Az utolsó kilómétereken már csak vacogva mártogattuk a lapátunkat a kellemesen langyos Mosoni-dunába. A kenuban bokáig ért a langyos eső víz, amit nem is bántunk igazán, hisz még kellemes is volt, amikor lábon lötykölt.
Mire megérkeztünk az első táborhelyre, kimerültek és csuromvizesek voltunk. (Főleg én, mivel nem vettem esőkabátot.) Az eső pont elállt. Miután felvertük a sátrat, és kiteregettük a cuccainkat, kimentünk a mólóra, és ekkor fotóztam ezt a képet.
A címe: Lull, ami angolul 'vihar előtti csöndet' vagy 'viharok közötti pillanatnyi szünetet' jelent. Annyira ráillik ez a szó, hogy az már félelmetes.
A vizitúra elkövetkező 3 napján végig esett...
Többi kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése