 |
| A rajziskolában lettem figyelmes erre a véletlenül egymás mellé rakott tárgyakra és valamiért Edgar Allan Poe - egyik kedvenc költőm-íróm- jutott róla eszembe. |
(...)
S szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!
Edgar Allan poe: a holló -részlet- Fordította: Tóth Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése