Őszintén szólva, az ősz nem a kedvenc évszakom. Folyton esik, de sose a hó, mindenhol sár van, a virágok és a fák meghalnak, reggelente sötétben kell kelni, mindenki rosszkedvű én pedig folyamatosan meg vagyok fázva.
De persze van jó oldala is az ősznek. Amikor kisüt a nap, és fénye átragyog a rubintszínű leveleken az tényleg gyönyörű. Meg amikor a névnapomon esik le az első hó. Bár ilyen eset már rég volt.
A százszorszépes képekhez írtam egy kis haikut:
Kicsi százszorszép
Időd meg van számlálva
Közelít a tél.
(A haiku egy olyan versfajta amiben nem kell rímnek lennie, és a sorok szótag számának 5, 7, 5-nek kell lennie.)
Persze ezt a kis izét se önszorgalomból írtam. Kötelező irodalompályázat témája az, hogy őszi haikut kell írni. Amúgy meg kezd elegem lenni az őszi versekból. Minden költőnek minimum egy, ha nem kettő, őszi verse van, és kb mindegyik ugyanarról szól! Erről írtam egy verset:
Őszi Ének, Őszi Dal
Az egész egy nagy szar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése