A Dél Napja, a világ talán leggyönyörűbb citrine. Nemtudhatom, hogy valóban a leggyönyörűbb-e, még nem láttam az összeset. Mindenesetre, én belészerettem.
(...)A Magyar Természettudományi Múzeum. Öt éve már jártam itt, amikor Magyarországra hozták a Dél Napja nevezetű 8200 karátos káprázatos citrint, és a spanyol királyi gyűjtemény többi darabját. Több órát álltunk sorba. Pezsgett az élet a múzeumban, nem úgy, mint mostanában. Amikor beléptem a kiállító terembe, emberek tülöngtek mindenhol, de akkor még kicsi voltam, és elfértem az emberek lábai között. Már rég mindent tudtam a drágakövekről, mert volt egy kőhatározó könyvem, amit sokat nézegettem. Kisvártatva ráakadtam a Dél Napjára, és azon túl nem is mentem tovább. Gyönyörű volt, a mélybarna és csillogó nap sárga árnyalataival. Abban az évben még sokszor visszalátogattam arra a kiállításra, hogy órákat ácsorogjak a Dél Napja mellett és elmerüljek a csodálatában, míg az emberek körüldongnak és továbbmennek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése